Egy átlagos nap volt jöttem haza a suliból..általában busszal.És volt egy olyan "betegségem" hogyha olvasok a buszon vagy a telefonommal játszok..akkor rám tör a hányinger.Tudom eléggé ciki.És én az okoska facebookoztam a telómon.Mikor felszállt egy írtó helyes srác.Pont elém ült,és tudjátok..most is rám tört.És a sácra....értitek.Kurva kínos volt.Szerencsémre pont megállt a busz.És le rohantam a buszról,utánam jött a srác is tiszta szutyokkal.De én addigra elfutottam előle.Futás közben azér rám tört egy egy könnycsepp,hogy csak én lehet ilyen zseniálisan BÉNA!.
2 nap elteltével.Még mindig nem hevertem ki ezt a baklövésemet.De anya kirángatott a gondolataimból.És elküldött a boltba.Pekkhemre...belépett az a srác akit a buszon lehánytam.Mikor megláttam sebesen futottam,egy konzerves pult mögé.De a srác meglátott.10 perc gubbasztás után ki néztem a szekrény mögül,hogy ki ment-e már.De szembe találom magam 2 lábbal,és a fehér convers cipőjével.Rám nézett és csak nevetett.Eltudtam volna süllyedni a sárga földig.Aztán megszólalt.
-Hé..nem kell előlem bujkálnod..az a buszos dolog miatt.
Nem szólaltam meg mer letudtam volna szúrni magamat is akár.A kezét nyújtotta felém,hogy álljak fel,hogy megpillantson.Nem álltam föl.Így elém guggolt.Hevesebben vert a szívem.Majd újra megszólalt kicsit rekedtes hangján.
-Öhm..figyelj..lehet egy kicsit égő volt meg minden.De tudod te vagy az első aki lehányt engem.
Fogta viccesre a dolgot.Én is kicsit nevettem de szipogtam.Aztán már nem bírta tovább a srác,hogy ne lássa a szemem se az arcom.Mer le volt hajtva a fejem.Gyengéden az államhoz ért,és felemelte a fejemet.Belenéztem abba a gyönyörű smaragd zöld szemébe.Hevesebben vert a szívem.
-Úristen../szólalt meg/ azt hittem azért mondja ezt mer,hogy nem vagyok szép.Én magamat soha nem tartottam szépnek.Így újra elfordítottam a fejem.De egyszer csak belépett egy lány és kiabálta a srác nevét.
-HARRY!/szólalt meg a titokzatos lány/ és átölelte Harryt.Én felálltam és oda vittem a kosaram a pénztárhoz.Mindent megvettem amit kellett.De mikor hátra fordultam láttam,hogy Harry engem néz.Ki mentem a boltból de nem vettem észre,hogy a kosárba hagytam a milka csokimat.De Harry észrevette.És kiszaladt utánam.Utánam szaladt és megrántotta a kezem.Kicsit megijedtem,de mikor láttam,hogy felém nyújtotta a csokimat amit otthagytam,na azzal kicsit meglepedt.
-Ezt ott hagytad/nyújtotta felém a csokit/Ki bontottam a csokit letörtem belőle egy kockát és felé nyújtottam.Ő nem a kezét nyújtotta hanem a száját nyitotta ki.Mikor nyújtottam a szája felé és ő leharapta kezemből,na ott nekem annyi volt.Libabőrös lettem.Amit szerintem észrevett,és kajánul mosolygott.
-Most te jössz!/mondta/és nyújtotta felém a csokit,hogy kapjam be.Kinyitottam a szám és bele tette a csokit.Amit el is rágtam.És csak mosolygott tovább,én meg olvadoztam zöld szemeibe.Aztán ajkát az enyémre tapasztotta.Én vissza csókoltam és harcolt a bejutásér de nem annyira engedtem de mikor belemarkolt a seggembe,belenyögtem egyet csókunkba.Amitől már is bejutott.De kijött az a titokzatos lány újra.És nézett minket.Ellöktem Harryt.Amire furcsán nézett rám és belesuttogtam a fülébe:
-Vár a barátnőd ott a bolt előtt./mondtam szomorúan/Harry nem értette hisz az a lány a nővére volt Gemma.Csak én ezt nem tudtam.És elmentem próbált vissza húzni de elmentem.Ott hagytam egy főnyereményt.5napja nem láttam Harryt.De ő még a nevemet se tudta.
Harry szemszöge:Gemma be kopogtatott a szobámba de nem nyitottam neki ajtót.Mer csak arra a csókra tudtam gondolni,azzal a lánnyal.De Gemma benyitott.Mosolygott de nagyon.
-Mit mosolyogsz?/kérdeztem tőle/Ő be jött és mellém ült és mondta izgatottan.
-Végre nem kell néznem tovább,hogy így szenvedsz.Tudom ki az a lány./mondta fülig mosolyogva/Mivel még mi újak voltunk ebbe a városba ezért Gemma elmondta hova jár az a lány suliba.És mi is odafogunk be iratkozni.
--------------------------------------------VÉGE---------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése